(rákattintva kinyílik nagyobb méretben új ablakban)

Ha már április 2-a az autizmus világnapja, és április az autizmus hónapja, elgondolkodtam rajta,  milyen (lenne) a megvalósult inklúzió autista szemmel. Jó hosszú írás lett, előre elnézést. 🙂

Az igazi inklúzió autizmus kapcsán azt jelentené, hogy…

… az autista emberek teljes mértékben részesei a társadalomnak, és lehetőségük van legalább annyira minőségi életet élni, mint nem autista társaiknak.

Ahol nem különleges, hanem emberi bánásmódban részesülnek.

(Persze egy ideális világban ez mindenkire igaz lenne, mert nem a címkék határozzák meg az embert, hanem a személyisége.)

Ennek eléréséhez hosszú út vezet még hazánkban, de egyéni szinten is tehetünk fontos lépéseket, melyek nagymértékben hozzájárulhatnak az igazi inklúzió megvalósításához.

Ilyen példa lehet olyan környezet megteremtése, amely elfogadja a személyek egyedi igényeit és látásmódját. Nem arra gondolok, amikor például az autista tanulóknak megengedjük, hogy benn lehessenek a „normál” osztályban – ez csak befogadás. Sokkal inkább arra, hogy a lehetőségekhez képest olyan környezetet teremtünk, amelyben mindenki, beleértve az érintetteket is, képesek a saját képességeiket a lehető legnagyobb mértékben kibontakoztatni.

De nézzük meg, még mit tehetünk!

Mivel segíthetjük az (autizmus-barát) inklúzió megvalósulását?

• Akadálymentesítéssel:

mivel az autizmus szinte mindig együtt jár valamilyen típusú szenzoros érintettséggel, és a túlterhelő vagy kényelmetlen környezet akadályozhatja a társas bevonódást, a szenzorosan barátságos környezet biztosítása, például a hangos zajok vagy az erős fények csökkentése segíthet az autizmussal élő személyeknek abban, hogy képesek legyenek a részvételre.
A vizuális támogatások (képek, szimbólumok, írásos utasítások, szabályok) használata segíti a kommunikációt és a megértést, az információk és elvárások könnyebb befogadását.
A szociális készségek megtámogatása, például ezek oktatása vagy gyakorlása nagyon fontos része annak a fajta akadálymentesítésnek, ami segít az autista személyeket a szociális helyzetekben való eligazodásban és a másokkal való tartalmas kapcsolatépítésben.
Az alternatív kommunikációs eszközök biztosítása, az egyedi tanulási stílust és szükségletet figyelembe vevő oktatás szintén része az inklúzió megteremtésének.

• Elfogadással:

ismerjük és értékeljük az érintettek erősségeit, érdeklődésüket és egyedi nézőpontjukat. (Pl. ne várjuk el autista társainktól, hogy a személyiségükkel szembe menve, igényeiket és szükségleteiket megtagadva megváltozzanak, „betörjenek”, beilleszkedjenek.)
Az autizmussal szembeni sztereotípiák és megbélyegző attitűdök károsak, és megerősítik azt az elképzelést, hogy ők „kevesebbek”, vagy hogy meg kell őket javítani. Az elfogadást az ilyen negatív sztereotípiák leépítése és a hiteles információk megosztása is elősegíti.

• Támogatással:

az autizmusról való hiteles tudás és megfelelő autizmus specifikus támogatások (pl. szociális készségek gyakorlása, érzelmek felismerése és megélése, túltelítődés elkerüléséhez hasznos stratégiák stb.) alapszintű elsajátításával bárki, szakképzettség nélkül lehet az autista emberek „szövetségese”, támogatója társas helyzetekben.

• Együttműködéssel:

az inklúzió olyan közös munka, amihez az egész közösségre szükség van, beleértve magukat az autista személyeket is. Az inkluzív környezet megteremtése érdekében végzett együttműködés segíthet abban, hogy mindenki igényei megvalósuljanak.

Talán ismeritek az egyik „mantrámat”:

Az autista gyermekekből autista felnőttek lesznek.

Az autista felnőtteknek ugyanúgy joguk van az inkluzív környezethez, mint az autista gyermekeknek és fiataloknak. Az érintett felnőttek többek között a kommunikációs nehézségeik, az érzékszervi feldolgozásuk különbözőségei, valamint a megbélyegzés és a diszkrimináció miatt sajátos kihívásokkal szembesülnek a munkahely, a lakhatás, a párkapcsolat és a társas kapcsolatok témakörében.

Mivel segíthetjük az autista felnőtteket?

• Foglalkoztatással:

egyre több olyan munkahely (meg)teremtésével, ahol a vezetőség és a munkatársak szoros együttműködésre képesek autizmusban jártas szakemberekkel (és természetesen az autista munkavállalókkal). Ezek a munkalehetőségek hozzásegítenék az autista felnőtteket a nagyobb függetlenség és a pénzügyi stabilitás eléréséhez, ezáltal kisebb lenne az a fajta társadalmi teher, ami jelenleg az érintett családokra és környezetükre, valamint magára a társadalomra hárul.
Magyarországon pl. a SalvaVita Alapítvány és a Kézenfogva Alapítvány segít munkát találni spektrumtársaknak, mindezt egy nagyon komoly autizmusra szabott támogatói-mentori program keretén belül.

• (Támogatott) Lakhatással:

olyan önálló lakhatási lehetőségek kialakításával, ami a lehető legtöbb szempontból „autibarát” (ld. akadálymentesítés), ezáltal támogatva és növelve az érintett felnőttek függetlenségét és kompetencia érzését. Ehhez szükség lenne egy olyan támogató szolgálat kiépítésére, amelynek a munkatársai egyedi igényekre és szükségletekre szabva segítenék az autizmussal élők mindennapjait.

• Társas kapcsolatok erősítésével:

az autista felnőttek számára segítsük elő a lehetőségét annak, hogy olyan társakkal tudjanak kapcsolatba kerülni, akiknek hasonló az érdeklődési körük és a tapasztalataik. Ez oldja a társadalmi elszigeteltség érzését és a közösségi érzés kialakítását. (Aminek preventív hatása a testi, lelki és mentális egészség megőrzésére előre jósolható.)
Ilyen kezdeményezésekkel találkozhatunk pl. a budapesti Aura Egyesületnél vagy a veszprémi AutiSpektrum Egyesületnél.

• Támogató szolgáltatásokkal:

például ügyintézéskor és szolgáltatások igénybevételénél egy jól megszerkesztett vizuális támogatás (ld. az AOSZ projektét) nagyon sok szorongástól megkíméli az autista felnőtteket, a helyszínen dolgozó kollégákat, és ugyanakkor segít a könnyebb eligazodásban a nem autista személyeknek is.

• Érdekérvényesítéssel:

támogassuk az autista személyek jogaiért és szükségleteiért való kiállást, beleértve, sőt kiemelve az érintettek szerepvállalását a saját érdekeik képviseletében a „Semmit rólunk nélkülünk!” elv mentén. Az inklúziót elősegítő és a diszkrimináció felszámolását célzó irányelvek és gyakorlatok kidolgozásához vonjuk be az érintetteket is! A közös munka során szerzett tapasztalatok, egymás megismerése, gondolkodásának feltérképezése hozzájárulhat egy befogadóbb társadalom megteremtéséhez.

És mit tehetnek maguk az autista személyek az inklúzió megteremtéséért?

Ez a rész azon autista társaimnak próbál ötleteket adni, akik maguk is készen állnak arra, hogy ebben szerepet vállaljanak.

(Autista érdekvédőként megvan a saját felelősségem abban, hogyan bánnak velem mások. Ezek a saját követelményeim önmagammal szemben: meg kell tennem a képességeimhez és lehetőségeimhez mérten azokat a dolgokat, amiktől nekem is könnyebb lesz a társadalom tagjaként élni, és nem várhatom el, hogy az alkalmazkodás, a megértésre törekvés, az elfogadás egyirányú legyen, hiszen az együttélés kölcsönösséget igényel.)

De mik azok a dolgok, amiket megtehetek, megtehetünk? Íme néhány ötlet:

• Önérvényesítés:

az egyik legfontosabb lépés, amit az autista személyek megtehetnek, hogy saját maguk szószólóivá válnak. Fontos, hogy megismerjék önmagukat az autizmus felől közelítve is, értsék a szükségleteiket, valamint képesek legyenek a szükségleteik és a preferenciáik közlésére másokkal.

• Tapasztalatok és tudás átadása:

ez kulcsfontosságú az autizmus megértésének és elfogadásának előmozdításában. Az autista egyének a tapasztalataik megosztásával, online és offline lehetőségeket kiaknázva, eseményeken és fórumokon való részvétellel, valamint az információs források mások számára történő rendelkezésre bocsátásával tájékoztathatják a társadalmat az állapotukról.

• Társak támogatása:

kereshetnek és létrehozhatnak kortárssegítő csoportokat és közösségeket, online és offline egyaránt, hogy kapcsolatba léphessenek olyanokkal, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek, és hasonló kihívásokkal élnek.

• Önkéntes munka:

megfelelő autizmus specifikus támogatás mellett az önkéntes munka lehetőséget biztosíthat az autista személyek számára, hogy bővítsék saját tapasztalataikat, megismerkedhessenek másokkal, miközben saját példájuk mentén járulnak hozzá környezetük valós autizmus-tudásához.

• Inklúziót elősegítő kezdeményezések:

érintettként együttműködhetnek munkáltatóikkal, iskoláikkal és más szervezetekkel az elfogadás és az autizmus specifikus akadálymentesítés előmozdítása érdekében.

+1, amire eddig sajnos csak külföldi példa van:

Politikai érdekérvényesítés: az érintetteknek részt kellene venni a politikai döntéshozatalban is, hogy olyan jogszabályokat és irányelveket hozhassanak meg, amelyek az autizmussal élő személyek jogait és szükségleteit támogatják.

Összességében az érdekvédelem felé elhivatottságot érző autista egyének számos módon dolgozhatnak az inklúzió előmozdításán azáltal, hogy aktív szerepet vállalnak a közösségükben és kiállnak magukért, valamint szükségleteik és jogaik védelmének érdekében.