Igazán rendkívüli világnapunk van idén, aminek előnyei éppúgy vannak, mint árnyoldalai. Az Autizmus Világnapjától függetlenül kívánom, hogy mindenki egészségesen élje át ezt az időszakot!

A koronavírus járvány miatt minden autizmussal kapcsolatos rendezvény elmarad, így a sok éve megszokott „AutiSéta” (a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány által szervezett programsorozat) is. Cserébe viszont az online felületeken remeknél remekebb bejegyzések születnek. Szóval ezek a pro és kontra hatások. 😊

Összegyűjtöttem néhány olyan kérdést, témát, ami elő szokott kerülni a mai nap kapcsán. Némelyek igencsak megosztják a közvéleményt, nemcsak itthon, külföldön is.

Kis autizmus-szimbólum körkép itthonról és a nagyvilágból

Miért pont április 2-a lett az Autizmus Világnapja?

Röviden: mert az ENSZ ezt a napot jelölte ki 2007-ben. Hosszabban itt olvashattok róla.

Miért nem mindig erre a napra esik az AutiSéta?

Mert a szervezők azt szeretnék, hogy a lehető legtöbben részt tudjanak venni, ezért mindig a 2-ához legközelebb eső hétvégére teszik. 😊

A kék szín

Miért kék az autizmus színe?

Röviden: mert 2010-ben egy amerikai szervezet, az Autism Speaks elindította Light It Up Blue (Világítsd meg kékkel) kampányát, aminek keretében épületek kékre világításával igyekeznek felhívni a figyelmet az autizmusra. Budapesten a Szabadság-szobor és a Parlament kupolája szokott kék lenni.

 

Jó-e nekünk ez a kék szín?

Az utóbbi években, főleg Amerikában, egyre többen tüntetnek a kék szín ellen (és a puzzle szimbólum ellen is, de erről később). Ennek több oka van. Egyrészt a kék szín sok kultúrában erősen kötődik a fiúkhoz. Tudjátok, a „kisfiúknak kék ruhát, a kislányoknak rózsaszínt veszünk” sztereotípia miatt.

Ez nagyon diszkrimináló az autista populációra nézve, hiszen lányok is lehetnek autisták, sőt! A legújabb adatok szerint 3:1-hez a fiú:lány arány!  Másrészt az Autism Speaks-et rengeteg támadás éri a tevékenységük miatt, erről ebben a cikkben olvashattok többet: Nem elég tudatosítani, hogy vannak autista emberek, az elfogadásukért kell erőfeszítéseket tenni.

De akkor milyen színűek legyünk?

Röviden: ami neked komfortos, tetszik, és úgy érzed, kifejezi az egyéniségedet! Nekem mindig is az egyik kedvencem a kék volt, kivéve azt a pár évet, amikor a feketét meg a feketét szerettem… Ezenkívül a szürkét, a pirosat és a sötétzöldet szintén kedvelem, viszont egy ruhán vagy tárgyon belül maximum 2-3 színt bír a szemem elviselni, többet nem. A vibráló színeket sem bírom, bár az élénkebb zöld kivételt képez:

 

 

 

 

Azért vannak „csereötletek” szép számmal: az egyik a #redinstead, azaz „pirosat helyette” irányzat, egyértelműen az előbb említett szervezet elleni megmozdulás, csakúgy, mint az #autisticgold, ami az arany színt javasolja.

Megint másik alternatíva a szivárványszín a végtelen jellel, arra utalva, hogy az autizmus spektrumán lévő személyek végtelen sokszínű egyéniségek, és kifejezi azt is, hogy az autizmus a neurodiverzitás  elméletébe illő állapot (erről a magyar Egészségügyi szakmai irányelv – Az Autizmusról/Autizmus spektrum zavarokról is így gondolkodik ma már).

 

 

 

Ezzel át is térek a másik kritizált jelképre, ami nem más, mint…

A puzzle szimbólum

Miért pont ez?

Amikor nekem 2012-ben felvetették az autizmus lehetőségét, elkezdtem falni az angol és német nyelvű írásokat a témában – elsősorban azért ezeket, mert olyan magyar nem nagyon volt, ami a lányokra is részletesen kitért volna. Sokáig azt hittem, hogy a puzzle azt fejezi ki, hogy „másképp gondolkodik, de így is része a világnak”.

Hát, nagyon naiv voltam!

Íme, az eredete: 1963-ban a National Autistic Society (UK) csapata úgy gondolt az autizmusra, mint egy rejtélyes, fejtörést okozó, zavarba hozó (angol igeként: puzzle) állapotra. Sőt, az egyik tagjuk, Helen Allison így nyilatkozott róla: „a puzzle-darab annyira találó, mert elmond nekünk valamit az autizmusról: gyermekeinket egy rejtélyes állapot akadályozza; ez szigeteli el őket a normál emberi érintkezéstől, és ezért nem illeszkednek be. […] az autista emberek igenis szenvednek a fogyatékosságaiktól.”

Ez azért erősen szemben áll a Semmit rólunk nélkülünk!* elvvel, azaz azzal, hogy velünk, az autista személyekkel együtt, nem pedig a fejük felett kell gondolkodni arról, hogy nekünk mi a jó és mi mit szeretnénk. Meg azzal is, hogy a személyiségünk nem valami megjavításra váró dolog, hanem ugyanolyan értékes, mint bármely más emberé.

*Ennek eredete a szintén amerikai ASAN (Autistic Self Advocacy Network – Autisták Önérdekérvényesítő Hálózata, melynek tagjai érintettekből állnak).

De akkor milyen szimbólumot használjunk?

Csakúgy, mint a kék szín esetében: ami téged leginkább kifejez!

Mint fentebb említettem, a szivárványszínű végtelen jelet sokan használják erre.

Zárásként

Mindegy, milyen színnel, milyen jelképpel képviseled saját magad, a lényeg, hogy

1. nem vagy egyedül
2. értékes vagy úgy, ahogy vagy, mert

 a világnak mindenféle elmére szüksége van! (Temple Grandin)